Az alábbi anyagot a kuvaszos forumról vettem át. Átgondolva a nálunk történteket nagyon igazak az itteni megállapítások. Jeleztem is a fiuknak, h szeretném ha Csépát és Maglódot is megnéznénk. Csépa akkor fiatal volt, de egyértelműen látszott rajta, h a korához képest ígéretesen dolgozott. Mivel Maglód új nálunk, őt is szeretném látni milyen produkcióra képes.
Idézetek DR. KOVÁTS ZSOLT - KUTYAISKOLA című könyvéből (Gondolat Kiadó, Budapest, 1986)
136. oldal és a következők
- Nem tudom használni, semmire sem jó. Viszont szép! Jó lesz tenyészszukának - mondja a "hozzáértő" vagy laza erkölcsű tenyésztő. Pedig a bátorság a kísérő-védő, szolgálati és őrző-védő fajtákban alapvető szelekciós tulajdonság.
[...] Az igazán bátor kutya akkor is elébe áll az idegennek, ha életében még sohasem látott őrző-védő munkát, és azt sem tudja, mi fán terem a kiképzés.
[...] A próba során az alábbi reakciókkal találkozhatunk:
1. A kutya ráfordul a támadóra, és cselekvő módon kísérli meg az akció elhárítását. Harapásra törekszik, beleveti magát a veszélyes helyzetbe. Ez a kutya bátor!
2. A kutya izgatott, ugat. Körülugrálja a dulakodókat, de a harcba nem avatkozik be, sőt a közelítő erősebb mozdulatokra meghőköl. Ez a kutya egyébként lehet agresszív, de bátor semmi esetre sem. Nincs önbizalma; nem ismeri saját erejét. Ha még fiatal, a szakszerű nevelés és a kiképzés sokat segíthet, de sohasem válik olyanná, mint a születetten bátor karakterű kutya.
3. A támadásra a kutya egyszerűen "felköti a nyúlcipőt" és elszalad; gazdáját sorsára hagyja. A próba eredményéhez nincs mit hozzáfűzni.
4. A támadást a kutya kedélyesen fogja fel: mintha nem lenne veszélyérzete. Nagy érdeklődéssel ugrál, ugat, izgatottan csóválja a farkát. Szerinte az egész csak egy remek játék. Ez a kutya bátor, de hiányzik ösztönös viselkedéséből a ragadozó harci készsége. A bátorság itt nem társul a veszély felismerésének képességével. A kutya a maga módján részt vesz ugyan a falkabeli "másik" (a gazda) mozgásában, de nem célszerűen. Ennek a kutyának még sokat segíthet a nevelés. Kiképzői munkánknak arra kell irányulnia, hogy elhitessük vele: az emberek nem feltétlenül jóságosak (aminthogy így is van!), ezért nem árt megtanulni az óvatosságot. [...]
5. A kutyának nincs semmiféle mondanivalója a veszélyhelyzetben. Közönyösen áll, nem érti a dolgot. Ez a kutya reménytelen eset!
[...]Ennél a tesztnél kiképzést még nem kapott, fiatal, "nyers" kutyákat szerepeltettünk. Célunk a kutya veleszületett viselkedésének elemzése volt. Erre épít majd a részletes tréningen alapuló kiképzés.
A sematikus kiképzés a sematikus helyzetben bemutatott kutyánál teljes egészében leplezheti a valódi bátorság hiányát. Az igazi karakterre akkor derül fény, ha a szituáció váratlan mozzanattal bővül. Ezt már a nem igazán bátor kutya képtelen lesz önmagától megoldani, mert a veszélyelhárító mechanizmusai nem öröklött, hanem csak szerzett és csak sablonos helyzetekhez társított "műtulajdonságok".
A bátor kutyánál az őrző-védő munka elemeit a kiképzés során nem kell túl gyakran ismételni. Legalábbis nem olyan létszükséglet. Mint a napi kötelező fegyelmező félóra. A bátor és harcos természetű kutya gyakorlás nélkül is védeni fogja a gazdáját, ha úgy hozza a sora. A gyenge karakterű viszont egy igazi támadásnál akkor is meghátrál, ha kiválóan játssza a komédiát a rikkantgató, loncsossá rágott védőkart lóbáló, természetellenesen ugrabugráló gyakorlótéri "imitátorral". (Más dolog a piruett a táncteremben, és megint más a hasba rúgás a sötét parkban!)
Az őrző-védő kiképzés arra irányul, hogy felszabadítsa a kutyát a harcra, de megtanítsa arra is, mikor kell azt abbahagyni. A többi - ahogy mondani szokták - "vér" kérdése. A természettől fogva bátor kutya tanítás nélkül is helytáll, míg a született gyáva a legkörültekintőbb kiképzés ellenére is csütörtököt mond, ha nyers és brutális valósággal kerül szembe; ha olyan ellenséggel kénytelen szembeszállni, aki elszánt, mert sokat veszíthet, s nincs tekintettel senkire és semmire!
A kiképzésnél ezért sokkal lényegesebb a kiválasztás és a nevelés. A "szíve mélyén" gyáva kutyát a bátorság jelmezébe öltöztetheti a kiképzés, és az a tenyésztésbe kerülve tovább terjesztheti a dicstelen genetikai mételyt. Ne terheljük magunkat olyan kutyával, amelyikhez mostoha volt a természet, és nem adott neki természetes bátorságot. A jó kutya olcsóbb, mint a gyenge!
[...] Az igazán bátor kutya nem tér ki a harc elől, de gyorsan vált. Nem veszíti el a "lelki egyensúlyát", nem válik a harctól dühöngő őrültté. A szangvinikus temperamentumú, bátor karakterű, tanulékony kutya elsajátítja a veszély felismerésének tudományát és annak megfelelően reagál. Rendszerint kellően intelligens ahhoz is, hogy az "imitált" veszélyt, a túlságosan "kicsinált" szituációt is felismerje. Nem is veszi aztán komolyan a dolgot.
[...] Bátor az a kutya, amelyik annak született és egyedi életében nem ismerte meg a félelmet. Amelyik kutya nem szerez tapasztalatokat az oldalához vágódó kő keménységéről, az nem is fog félni attól. A kölyök- és fiatalkort kísérje végig a kutyának az a "hite", hogy bármi történjék is, a gazda és ő csak győztesként kerülhet ki belőle. Ne ismerje meg kínos élményként a váratlan ütés kivédhetetlen mozdulatát, a rúgást, a lezúduló botot, a suhogó korbácsot. Ha bátornak született, az marad; ha gyengébb jellem, bátrabbá válhat! Ez a nevelés lényege.
268. oldal
Az őrjöngve fogó, fékezhetetlen kutya a veszélyessége miatt használhatatlan. Az életben előforduló helyzetekben az ilyen "védőkutya" támadása olyan mértékben veszélyes lehet az emberre, ami a jogos védelem tényállásában is megkérdőjelezi a kutya alkalmazásának realitásait, és nagyon komoly jogi konzekvenciákhoz vezethet.
Utolsó kommentek