az állattenyésztésben elterjedt fogalom, a közeli rokonok, testvérek, szülõk és leszármazottjaik közötti céltudatos párosítást értjük alatta.
Célja az örökletes alap rögzítése, a konszolidáltság növelése, a homozigóta gének számarányának fokozása. Az angol állattenyésztõk alkalmazták elsõként tudatosan a 18. sz. második felében, hogy a nagy értékû tenyészállatok kiváló tulajdonságait rögzítsék.
A rokontenyésztést a törzstenyészetekben folytatták. Rájöttek, hogy a rokontenyésztés nem csak az elõnyös, hanem a hátrányos tulajdonságokat is koncentrálja. S attól kezdve kevés tenyésztési eljárás van, amely nagyobb vitákat kavar, mint ez.
Pedig ma már bizonyított, hogy állatfajonként és hasznosítási irányonként eltérõ a rokontenyésztésre való érzékenység. Pl. a házityúk érzékeny, a lúd kevésbé.
Ha a közös õs a harmadik õsi soron belül található, akkor SZOROS ROKONTENYÉSZTÉSRÕL beszélünk, ha a közös õs távolabbi, akkor van szó BELTENYÉSZTÉSRÕL.
1. igen szoros,
2. szoros és
3. mérsékelt rokontenyésztésrõl beszélnek.
Az 1. eset akkor áll fenn, ha szülõ x ivadék; testverek v. féltestvérek; nagyszülõ és unoka lett párba állítva.
Szoros rokontenyésztésrõl a galambászok akkor beszélnek amikor nagyszülõ x unoka v. unokatestvérek vannak párosítva.
Mérsékelt rokontenyésztésnek nevezi dr. Teremi az 5—6. fokú rokonok párosítását.
A rokontenyésztés fokát ki szokták fejezni százalékban (R=rokonsági koefficiens) is, ti., hogy milyen százalékban közös az õs:
testvérek párosításánál 100 %
szülõ utódjával 75 %
nagyszülõ unokájával 62,5 %
mostohatestvérek egymással 50 %
másod unokatestvérek 25 %
dédunoka egy másik dédunokával 12,5 %
Lényegét tekintve leszögezhetjük, hogy a kevésbé öröklõdõ, nem additív tulajdonságok tekintetében a rokontenyésztés következtében depresszióra (leromlásra) számíthatunk.
Csökken a variancia, viszont pl. a postagalamb versenyteljesítményét nézve nagy értéket jóformán csak e módszer révén lehet létrehozni. Sõt, a tapasztalatok szerint a keresztezésekhez is legjobb partnerek a nagyban homozigóta, rokontenyésztett (egyébként kifogástalan, kiváló) egyedek.
Megfigyelések szerint a rokontenyésztés hátrányos következményei: a nemi élet zavarai, a szervezet elfinomodása, az életképesség csökkenése, fokozottabb formában az általános degeneráció. Mértékét a vérszázalékkal, az õsiségi sorok jelzésével és a rokonsági koefficienssel szokták kifejezni.
A rokontenyésztésről találtam a netten...
2007.07.13. 23:13 Baliházi komondor kennel
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://balihazikomondor.blog.hu/api/trackback/id/tr55117738
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gönci 2007.07.14. 10:54:15
Hasonlókat én is olvastam már,de számomra nem egyértelmű a százalékos kifejezés,hiszen hogyan fejezzük ki azt,ha pl. a születendő alom apai nagyapja ugyanaz,ami az anyai dédnagyapa,azaz az utódok dédapja ükapjuk is?
De sorolhatnánk példákat,de ez egy ideje izgatja a fantáziámat...
De sorolhatnánk példákat,de ez egy ideje izgatja a fantáziámat...
Gönci 2007.07.14. 11:07:05
Ja.És természetesen az apai nagyapánál más a szuka,meg az anyai dédapánál is más a szuka...csak,hogy árnyaljam:)
Nem igaz,hogy nincs ennek valami alapos szakirodalma!Tudsz egyet mondani,vagy bárki más?Nem hiszem,hogy a netről kell ezt tanulmányozni és keresgélni.Csak van egy könyv,vagy kettő amiben jól vannak leírva,szemléltetve ezek az öröklődéses dolgok!
Nem igaz,hogy nincs ennek valami alapos szakirodalma!Tudsz egyet mondani,vagy bárki más?Nem hiszem,hogy a netről kell ezt tanulmányozni és keresgélni.Csak van egy könyv,vagy kettő amiben jól vannak leírva,szemléltetve ezek az öröklődéses dolgok!
Utolsó kommentek