Kétfelé tekints, mikor az agg komondor ugat.
Úgy sétál, mint a kunok ebe a homokon. – (Büszkén jár.)
A pásztorok kutyák nélkül nem tudtak volna megbirkózni a rájuk rótt feladatokkal. A kutyák sokféle hasznáról gazdagon szól a néprajzi irodalom. Nélkülözhetetlenek voltak a terelésben, az őrzésben, kivették részüket a farkasokkal vagy a rossz szándékú emberekkel való küzdelemben. Nem véletlen, hogy a díjlevelekben, pásztorbérekben gyakran megemlékeznek a kutyák járandóságáról is. Az egyik nyájőrző pásztorkutya a kunok ebe a komondor volt, de szívesen tartották a kuvaszt és a juhok mellett a pulit. A kutyák nyakába kovács készítette szöges nyakörvet tettek. Néha padlások zugaiban vagy egykori pásztorcsaládok leszármazottainál megbecsült emlékként, de múzeumi gyűjteményekben is találunk míves készületű nyakörveket. Nemegy valóságos kovács mesterremek. Párhuzamait az ázsiai nomád népek tárgyi kultúrájában is megtalálhatjuk. Ezek a nyakörvek arra szolgáltak, hogy a kutyákat megóvják más kóbor kutyáktól, egymástól, de leginkább a farkasoktól.
A farkastámadás gyakori volt a karámok környékén. A farkas a megtámadott állat torkának esett. A kutyát a nyakörv megvédte a farkas harapásától. Szűcs Sándor több írásában olvashatunk ezekről a farkaslakodalmakról: "a soros bojtár megkerülte a karámot, és táplálta a lobogó nagy nádtüzet, ennek enyhében melegedvén s evvel tartva vissza a veresfülűeket. Körülötte járkáltak a hatalmas fehér komondorok, amelyek farkasfogásra voltak betanítva. Nyakukon hosszú szegekkel átvert, szíjból való vagy hegyes kapcsokból összeállított kovácsoltvas nyakörvet viseltek: ez védte torkukat a farkas harapása ellen. A komondorok viselkedéséből már előre gyanította a pásztor, ha az ordasok támadásra készültek."[51] Györffy István is szemléletesen írta le ezeket a farkaskalandokat:" A borjúnagyságú szegesörvű komondorok vonítva és nyüszítve keringettek a nyáj és a pásztorok között. A marhák megtorpanva, reszkető inakkal, meredt szemmel, nagyokat fújva várták a bekövetkezőket. Eriggy csak te"! Elébe csak! Hajrá! kiáltások hangzottak. A komondorok vinnyogva méregették az ellenség erejét, s ha túlerőben érezték magukat, megszalajtották az ordasokat."
A pásztorok segítségére voltak még a szerszámok és a fegyverek is. Ezekkel bizony nemcsak a jószágot védték, hanem gyakran a kocsmai verekedéseknek is jeles eszközeiként szolgáltak. Nem véletlen az, hogy 1737-ben Podránszky György Jászkun adminisztrátor eltiltotta a nagykun községek bíráit és esküdtjeit a kocsmázástól, ennek indokaként a következőket hozta: "némely Nagykunságban lévő bírák és esküdtek a kocsmát gyakorollyák, ottan más közönséges népek botránkozására veszekednek, gulyásoknak és csikósoknak hasonlóan tesznek magokat - főképpen pedig a kunhegyesiek felől ily hír futamodott." A Jászkun Kerület gyakran utasítja az egyes kerületek kapitányait, hogy a gulyásoktól és juhászoktól mindenféle fegyvert és nyerget szedjenek el, és kisbaltánál egyebet ne hagyjanak náluk." 1775. januárjában a Jászkun Kerület szabályrendeletei között olvassuk a következőket: "Gyakori példa, hogy a mezei és házi juhászok vaskos husángokkal fölfegyverkezve veszekedést kezdenek és embert ölnek, vagy botokkal a rájok bízott nyájban nagy kárt tesznek. Ennél fogva az ilyen botok használata - minthogy a farkasok ellen kutyákkal úgyis el vannak látva - ezennel egyszerűen megtiltatik, mindannyiszor 6 forint vagy 15 botütés terhe alatt.
Utolsó kommentek